Lelki terrortól az öngyilkosságig

Mindannyiunk életében előfordulnak megoldhatatlannak tűnő helyzetek, és az egyetlen kiutat abban látjuk, hogy eldobjuk az életünket. Még mielött erre a pontra jutnánk, jusson az eszünkbe, ez az egyetlen visszafordíthatatlan folyamat. NE TEDD! Kérj segítséget. Mindig vannak olyan emberek, akik mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy jobban érezd magad, és többet eszedbe se jusson ilyen gondolat.

Ha olyan a környezeted, hogy nem mersz beszélni problémáidról, kövess minket, és a jól bevállt " nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek!" szlogent. 

Képes vagy arra, hogy gyökeret eressz, és virágozz a legzordabb környezet ellenére.

“Az öngyilkossághoz lett volna igazán kedvem. Kiugrani az ablakon. Valószínűleg meg is csináltam volna, ha biztos vagyok benne, hogy rögtön betakarnak. Azt utáltam volna, hogy egy csomó szivar körülálljon, a szemük kocsányon lógjon, én meg ott feküdjek vérbe fagyva.” (J.D. Salinger: Zabhegyező)

Sok esetről hallottunk az utóbbi időben, tinik, fiatal felnőttek és gyerekek körében. Felgyorsult világunkban, sem magunkra sem szeretteinkre nem tudunk oda figyelni, mondván, erre most nincs időnk. Pedig kell, hogy legyen időnk arra, hogy éljük az életünket.
A kamaszkori öngyilkosság a 12-19 évesek között a harmadik leggyakoribb halálozási ok. A felmérések szerint 5 gyerekből legalább egynél tapasztalható mentális zavar, ami könnyen vezethet meggondolatlan események sorozatához. Azonban sokszor csak a szerencsétlen véletlenek egybeesése okozza a gyermek életének végét, ugyanis a tinédzser kor a második dackorszak, és sok esetben nem meghalni akar, csak fel akarja hívni magára, a problémáira a figyelmet. Az elhanyagolt gyermekek nem találnak egyedül kiutat, problémát jelent, ha csonka családban nő fel, ha bántalmazzák, ha drog-alkohol függőség van jelen, azonban szerető, gondoskodó családban is előfordulnak öngyilkossági kísérletek. A gyerekeknél az öngyilkoság nem előre megtervezett, általában hirtelen indulat, valami elől való menekülés valamint a tudatmódosító szerek következménye.

Részlet Kinga (15éves) történetéből:
Szerettem elnyomni a kezemen a cigi csikket, érezni, hogy fáj, hogy élek. Aztán vagdosni kezdtem magam, elvettem a gyógyszeres fiókból a pengéket, amivel az anyám reszelgette a lábát, és azzal vagdostam a karom. Mindig úgy, nehogy észrevegye valaki.
Miért tetted mindezt?
Mert jó volt, mert utálom az életem, és mindenki megmondta, hogy undorító vagyok. Az írták nekem, hogy vágjam le a fejem, meg huzzak rá zsacskót, mert úgy jobban nézek ki.  
Beszéltél erről valakivel?
Minek. Semmi értelme. Az lesz a legjobb, ha tényleg megteszem mindazt, amit mondanak, hagy örüljenek.
Elegem van, nem akarok élni. Ráhúzom a fejemre azt a zacskót, oszt legyenek boldogok, engem meg hagyjanak békén végre.

 A serdülő korosztályra jellemző a túlérzékenység, ingerlékenység, gyakori hangulatváltozás, visszahúzódás vs. társasági élet habzsolása, étvágytalanság vs. mértéktelen evés, sok ill. kevés alvás. Ha a gyermek viselkedése megváltozik, az mindenképpen odafigyelést igényel, azonban korántsem jelenti azt, hogy bajban van. Azonban az öngyilkosság kiváltó okai lehetnek az alábbiak, amelyekről a szülő, tanár, barátok sem tudnak, vagy nem veszik észre, mert mint tudjuk, a tinik rendkívül jól leplezik legbelső érzéseiket, gondolataikat.-közeli hozzátartozó elvesztése, otthoni erőszak, szexuális zaklatás, terhesség, LMBT, testi-szellemi eltérés, amely lehet vélt és valós, stressz, elszigeteltség...

Részlet Réka vallomásából:
Én megölöm magam! Ennél jobb már úgy sem lehet, hisz itthagyott! Istenem, úgy szerettem őt és ő is engem!
Nem, nem... ő nem szeretett! Ó, de hülye is voltam, hogy hihettem neki! De most már vége.
Vége az egész szenvedésemnek, mert öngyilkos leszek!

Az öngyilkosági kísérletet elkövetők között majdnem ötször több a lány, de a véghezvitt, befejezett önpusztítás a fiúk körében gyakoribb.
A legtöbb fiatal valamilyen formában jelzi szándékát környezetének, burkolt vagy nyílt, irónikus vagy fenyegető formában. Érdeklődhet az elkövetésre alkalmas eszközökről, esetleg önsebzés nyomait látjuk testén, búcsúzkodik, elajándékozza kedvenc dolgait, megváltozik viselkedése.

Tomi (17 éves) így csinálta:
 Minden héten elvettem anyu gyógyszereiből 5-10 szemet, egyszer meg azt mondtam, elhagytam a receptet, és az összes altatóját eldugtam. Készültem a nagy napra. Amikor cseszegettek, erre gondoltam, ez adott erőt...

Ha ismerjük gyermekünk napi tevékenységét, rutinját, észre vehetjük, hogy bajban van, és segíthetünk neki megoldani a problémát, mielött ő okoz nekünk megoldhatatlan fájdalmat.